mert az országnak szüksége van Rá

Tisztelt Miniszterelnok Ur, kedves Feri!

Minden tisztelettel, de szivunket megkemenyitve ki kell jelentenunk, hogy ez van, ha nem hallgatsz rank. Hiaba adtunk jobbnal jobb tanacsokat, hiaba dolgoztunk ejt nappalla teve azon, hogy ne csak a porbafingo magyar nepet, a zsebfasiszta Orban vezette narancsos csurhet, de meg a korlatolt, munkasor-attitudu szerencsetlen szocikat is az orranal fogva tudd vezetni.

Igy nem lehet, Miniszterelnok, illetve Partelnok, illetve Gyurcsany Ur. Ertettuk, hogy miert probalkoztal a szerencsetlen Amway-ugynokkel, meg az aranyos oreg bacsival, ami mar Goncz papanal is bejott, de ezuttal ez is keves volt.

Nem hallgattal rank, Ferenc, ez igy jartal. Persze mi tudjuk: Magyarorszag, es mostmar az MSZP sem erdemel meg Teged.

Mi kitartunk Melletted - egy darabig biztos. A hazai esemeneket oszinte szomorusaggal kovetjuk innen, a mauritiusi Meridien hotelbol, ahol a kovetkezo nehany evben meghuzni kivanjuk magunkat Gregor kollegammal. Ha valami eszunkbe jut, hogy mit lehetne tenni, mindenkeppen jelezzuk.

Kedves Miniszterelnök Úr, kedves Feri!

Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy még minket is, akik politikai és kommunikációs tanácsadásból keressük meg a libamájra és kaviárra valót, szóval még minket is időről-időre meglep az a szellemi frissesség, az a fantasztikus előrelátás, amellyel ügyeidet - ügyeinket - kezeled.

Most, amikor már-már azt hittük, szorul a hurok, amikor már fenyegető árnyékként tornyosul fölénk a külső és belső ellenség, olyan vezércselt tudtál keresztülvinni, amivel nemcsak Orbánnak és keretlegényeinek, hanem a belső ellenségnek, az Új Magyar Köztársaság Párton belüli ellenzékének is nehéz napokat, heteket, sőt éveket fogsz szerezni.

Saját újságíróink okosan asszisztálnak, a külföldi sajtó visszafogott, Rasmussen pedig ügyesen kiáll melletted, így minimalizálva az esetleges kommunikációs veszteségeket.

Miniszterelnök Úr, kedves Feri! Gratulálunk, ismét zseniális voltál. Kollégáinkkal nekiülünk, és elkezdünk dolgozni a következő két hét javaslatain.

Húzzunk bele!

Kedves Miniszterelnök Úr, kedves Feri!

Bevalljuk, kicsit tartottunk március 15-étől, de végül - hála az Operatív Törzsnek és Gyurkának - alaptalannak bizonyultak a félelmeink. A narancsfasiszták úgy összeszarták magukat, hogy felhúzódtak a Várba, az a néhány hőzöngő majom, akik azt hitték, hogy eljátszhatják Petőfi vagy Táncsics reinkarnációját, egy darabig biztosan nem fog mindenféle ocsmányságot ordibálni egy méltóságot és higgadtságot igénylő nemzeti ünnepen. (Persze nem Gyurka legényeire gondolunk, akikre viszont egy kicsit jobban oda kellene figyelni, mert néhányan már kiszúrták, hogy a fasiszta hőzöngések összes lehetséges helyszínén ott voltak... Könyörgünk, legalább ne adjatok mindegyikre egyforma nadrágot!)

Ez az ezeréves múlttal büszkélkedő, szerencsétlen, gulyászabáló, ostoba népség valószínűleg észre sem veszi, hogy mennyire Hozzád kötődik már a rendőrség. Elég csak elolvasni az egyik gyurcsánytakarodjozó eszetlennek a szabálysértési határozatát: szinte kiugrik s sorokból az Irántad érzett tisztelet és megbecsülés. Ez is azt bizonyítja, hogy a viccekkel ellentétben mégsem olyan ostobák a rendőrök. Persze csak ha megfelelő emberek vezetik őket...

Összességében szépen, nyugodtan, a tervek szerint lecsengett ez az ünnep is: a kordonokon már senki nem lepődik meg, kiabálni sem nagyon mernek; közel már a pillanat, amikor húszegynéhány évnyi eltévelyedés után mindenki újra toudni fogja, hol a helye. Amikor gyermekeink, unokáink néhány évtized távlatából visszatekintenek majd a harmadik évezred első évtizedére, azt látják majd: Te, Miniszterelnök Úr, Te voltál az az Államférfi, aki újra tudtad formálni a magyar államot, s Te teremtetted meg azt az időt és viszontagsátokat bátran álló, demokratikus, európai országot, amit úgy hívnak: Új Magyar Köztársaság.

Ehhez viszont nem csak az utcán, de a pártban is harcokat kell nyerned. Mielőtt bármit is írnánk e tekintetben, ide kívánkozik egy megható képsor, egy olyan megindító videó, ami erőt adhat az előtted, előttünk álló egy év küzdelmeinek megvívásához.

Fontos, nagyon fontos hétvége kezdődött ma; nem csak Számodra, de mindannyiunk számára, akik hiszünk az Általad képviselt, helyesebben Általad megtestesített értékekben, az európai, demokratikus Új Magyar Köztársaság értékeiben. Ma vívod az első komolyabb csatát a Párt megalkuvó középszerével, azokkal a vastagnyakú, tenyeres-talpas extéeszelnökökkel, akik nem értik a változó idők változó igényeit, akik számára a többet jelent egy tál zsíros pacal megy egy korsó kőbányai május elsején, mint a múlt végső eltörlése.

Vannak, akik azzal merik zsarolni a Pártot, hogy akik melletted - az egyetlen elképzelhető Út mellett - teszik le a voksukat, azok az MSZP és a Kormány hiteltelenedésére szavaznak. Vannak, akik most, hogy nehéz, embert próbáló feladat kiállni Melletted, hirtelen "megvilágosodnak", beismerik, hogy hibáztak, amikor Téged és az Általad képviselt politikát támogatták. Aljas, kétszínű, kálciumhiányos banda! Ezért etetted, ezért tápláltad eddig őket? Elfelejtik, hogy Neked köszönhetően élnek jobban, mint négy éve??? Hiába, a nehézségek mindig növelik az amnéziás megbetegedések számát...

Szerencse, hogy vannak még tisztán látó, egyenes gerincű, megbízható emberek, akikre akkor is számíthatsz, amikor sötét fellegek gyülekeznek feletted. Visszaadja a jövőbe, az emberi értékekbe (és persze a táplálás hatékonyságába, a pavlovi reflexekbe) vetett hitet, amikor olyen bátor, szívet-lelket melengető írással, már-már az őszödi igazságbeszédhez méltó rétori teljesítménnyel találkozunk, mint Debreczeni Jóskának a Népszabiban megjelent cikke. Mert hogyan is lehetne ennél igazabbat szólni:

"Már nem az MSZP a tét, hanem a Magyar Köztársaság!"

Szívbemarkoló, revelációs erővel bíró megállapítás, amivel a hétvégén a sok lábszagú, hagymazabáló, vidéki párttársadat szembesítened kell! Meg kell érteniük: Rajtad kívül nincsen Erő, ami szembe tudna szállni Orbánnal és fasiszta hordájával. Meg kell érteniük Veled és Rajtad keresztül vezet az út abba a jövőbe, ami az egyetlen lehetséges jövő Magyarország és az Új Magyar Köztársaság számára. Ha Téged választanak, tényleg eltörölhetik a múltat: az MSZP-ről végleg lemoshatják a "rendszerváltozás" előtti, rászáradt gulyásmaradékot, és vezetéseddel a magyar progresszió csúcsgépezetévé alakíthatják. Miniszterelnök Úr! Veled most semmik vagyunk, de minden lehetünk!

Drága Miniszterelnök Úr, kedves Feri!

Mai írásunkban nem a bizonyítványt magyarázzuk, pusztán olyan körülményekre világítunk rá, amelyek bizony befolyásolták tevékenységünket. Azaz két dolog miatt is elnézést kell kérnünk Tőled.

Először is azért, mert minden idők egyik legrövidebb beszédét írtuk a március 15-i állami ünnepségre. Bár Neked nem szoktuk tanácsolni, mi most őszinték leszünk: minden időnket felemésztette új, spanyolországi ingatlanunk ügyintézése - hiszen valahová csak menni kell, ha a fasiszta horda nagyjából egy év múlva visszatér a hatalomba. Katalóniai kiruccanásunk nem volt azonban haszontalan: felhajtottunk Neked egy spanyol kislányt, aki majd valamikor, ha fontos és elfedésre méltó szavazás lesz a Házban, véletlenül rossz repülőre száll Barcelonában, és San Francisco helyett Budapesten köt ki. Itt a Combinót összekeveri a híres villamossal, és véletlenül pont a Szemlőhegy utcai villa előtt köt ki. A kislány Nálatok alszik, Klára Orbánné szakácskönyvéből szilvás rácsost süt neki, Te a Malév szigorúan menetrendszerinti járatával hazaviszed, ahol könnyed spanyol szavakkal megnyugtatod a szülőket, és átnyújtasz egy ajándékcsomagot, benne tokaji aszúval, és egy példánnyal dedikált könyvedből. A hazaúton a spanyol miniszterelnök telefonon köszönti hősiességedet (ezért majd meg kell szavazni valami indítványukat az Európa Tanácsban, de sebaj, az úgysem fontos most).

Tudjuk, hogy az orbánista lakájmédia majd felemlegeti Nikit, a ceglédi kislányt, de erre is találtunk megoldást: a fasiszta sajtó még el sem kezd gúnyoskodni, amikor kiadjuk az MTI madridi tudósítójának értesülését: a katalán kislányt - kreol bőre miatt romának nézve őt - magyargárdisták zaklatták a Combinón. A merényletet egy órán belül magára vállalja a Magyarok Nyilai, akiknek egyébként két honlapot is csináltunk, hadd keveregjenek a neten szörfölő fasiszták.

No, kicsit elkalandoztunk az ünneptől - hiába, Érted dolgozni, drága Miniszterelnök Úr, felér egy állandó múzsacsókkal. Ugyanakkor a hatvanezres órabér sem jön rosszul, de hidd el, ez csak mellékes motiváció.

Folytatva Canossa-járásunkat, a második dolog, ami miatt bocsánatodért esedezünk, az saját házi fasisztáink töketlenkedése. Úgy látszik, Budaházy és Toroczkai már együtt sem elég vonzók a radikáljobbosoknak, Gyuri ráadásul már annyira szét is van hullva, hogy tegnap azt hitte, már az EU-kampányban kell utcai bajkeverőt alakítania, és az arra az alkalomra csináltatott pólónkban ment randalírozni. Tóth Laci sem a régi már - persze itt mi is hibáztunk, de egyszerűen nem volt jobb ötletünk annál, minthogy megint becsukatjuk a Budaházyt, a Laci meg forradalmat kiált és a kiszabadítására indul a Gyorskocsi utcába. Mivel összesen lehettek a radikálisok alig pártízen, gyorsreagálású kommunikációs terepcsapatunk szervezésében Lacit is lecsukattuk, hogy elcsituljanak a dolgok. Ezt meg kell értened: azt még az ATV-ben sem tudták volna rendesen megvágni, ahogy az ötszáz rendőr kergeti a huszonöt tüntetőt és hatvan sárgamellényes újságírót.

Hiába na, könnyen lehet, hogy vérfrissítés szükséges. Persze tudjuk: se Szabó Albi, se Bácsfi Diácska szavatossága sem volt túl hosszú - igaz, az utóbbit legalább olcsón megúsztuk, az a pár karton bőrradír igazán nem volt tétel.

Tudjuk, érezzük és elfogadjuk, teljesítményünkkel nem leszel elégedett. Tartottunk hát még vasárnap este egy gyors ötletbörzét, hogy jövőre jobban sikerüljön az ünnep. Az alábbiakra jutottunk: 

1. a délelőtti állami ünnepségen ezúttal sem mondasz beszédet, de magánemberként az első, kordon mögötti sorból hallgatod, Klárával, a gyerekekkel, és persze az azóta is Nálatok lakó cigány családdal. A műsor közben az egyik táncos hirtelen rosszul lép, és lenyeli a forradalmi hevületet szimbolizáló pici fehér sípot. Te ezt meglátva - az élő közvetítés nyilvánossága előtt - átveted magad a kordonon, és egy Heimlich-fogással eltávolítod a művész torkából a sípot. Az (általunk biztosított) tömeg éljenzése közepette egy nagyvilági mozdulattal elhárítod a táncos hálálkodó kézcsókját, és a kordonon visszalendülve, családod gratulációját fogadva a műsor folytatására bíztatod a konferansziét, Budai Bettit. Ezután még egy közeli tervezünk Rólad, amint a műsor csúcspontjaként felcsendülő Nemzeti Dalt könnyes szemmel, szívedre tett kézzel szavalod magadban.

2. a délután folyamán spontán sétára indulsz ünneplő családoddal a lezárt Lánchídon át. A híd közepén azonban elétek vág két, Árpád-sávos zászlóba öltözött tüntető, és hangosan szidni kezdenek. Te akkor egy mozdulattal egy pillér mögé - biztonságba - helyezed családodat és az arra járó Mohácsi Viktóriát (nem megfeledkezve a cigány családról sem), és szóba elegyedsz a tüntetőkkel. Egyikük a jól irányzott, a kormányzat eredményeire rávilágító, tőmondatokban pattogó érveid súlya alatt meggörnyed, elbizonytalanodik, összezavarodik - végül fasisztoid lobogóját egy látványos mozdulattal a Dunába veti, és megölel Téged. A másik elvetemült fasiszta viszont narancssárga esőkabátja alól egy tojást ránt elő - azonban ez sem tántorít el Téged, és rákiabálsz: "na látja, a magafajta miatt fél az egyszerű állampolgár az ünnepen! Vegye tudomásul - az igazi demokrata azonban nem fél! Táguljon!". Erre pedig a fasiszta riadtan, Árpád-sávos zászlót és egy Orbán-beszédgyűjteményt hátrahagyva, megszégyenülten elszalad a hídról, Pest irányába.

Drága Miniszterelnök Úr! Reméljük, fenti ötleteinkkel és reális helyzetértékelésünkkel legalább valamit jóvá tettünk hétvégi hibáinkból, egyúttal bízunk abban, hogy belátod, mindenki hibázhat, és - Rajtad kívül - mindenki szokott is.

Hamarosan újra jelentkezünk!

Kedves Miniszterelnök Úr!

Annak az ünnepnek az előestéjén írunk Neked, amely a leginkább illik Hozzád, amelynek szelleme átjártja egész lényedet. Mert március 15-e is az Új Magyarország akarásáról, a modern, európai Magyarország építéséről, a jogkiterjesztés és a demokrácia szinte világszinten példátlan megalapozásáról szól, csakúgy, mint egész életműved, amelyet lassan már könybe kellene foglalni.

Csupán egy probléma van, Miniszterelnök Úr: egy olyan országban kell européernek és demokratának lenned, egy olyan közösségből kell megépítened az Új Magyar Köztársaságot, amely erre effektíve alkalmatlan. Százezer-, sőt milliószámra tenyészik itt az a korlátolt, szűklátókörű, retrográd fasiszta csőcselék, amivel szellemi elődeid, a Márciusi Ifjak, a modern magyar radikális baloldal szellemi ősatyjai nem tudtak volna azonosulni. Ezek láttán Petőfi inkább a Pilvaxban töltötte volna az egész napját, Táncsics pedig nem akart volna előjönni börtönéből, inkább vállalt volna még 10 évet, akár Kufsteinben is.

Miniszterelnök Úr! Neked, mint az Új Magyarország Építőmesterének minden erőddel annak a megakadályozására kell törekedned, hogy ez a bőgatyás, fütyülősbarackos nomád horda kisajátítsa a baloldali progresszió, a modern társadalomépítés ünnepét. Nem hagyhatod, hogy elvegyék Tőled, tőlünk ezt a napot, és belemagyarázzák saját szánalmas nacionalista elméleteiket.

Örömmel tapasztaltuk, hogy megkezdted a felkészülést a holnapi rendteremtésre. Bevalljuk, nem néztük ki Gyurkából azt a humorérzéket, amit a "délpesti radikális"-sal produkált. Első rangú munka volt a hatalmas rendőri erő felvonultatása, megmutatta a sok fideszes véglénynek, hogy mire számíthatnak, ha túl hangosan tapsolnak annak a felfuvalkodott zsebfasisztának. És hogy ráadásul még egy kommunikációs gyomrost is be tudtatok vinni Orbánnak azzal, hogy rajta kérte számon az ígéreteit, hát, ez egészen elképesztő stílusbravúrra vall. Szívből gratulálunk!

Ennél még ügyesebb az a módszer, ahogy vidékre, nyaralni-telelni-üdülni-félni külditek a sok bunkót egy polgárháborús fenyegetést tartalmazó hoax-szal. Enélkül is sokan eltakarodtak volna velneszezni, vagy a vidéki paraszt rokon frissen vágott disznóját felzabláni, de így még kerekebb a sztori, és még kevesebb lesz az ember. Ezt még ügyesen megspékeltétek egy kis Molotov-koktéllal, és már majdnem kész is az ünnepi kommunikációs menü. Azért csak majdnem, mert megítélésünk szerint van még hová javulni, és mivel tudjuk, hogy Te, Miniszterelnök Úr, a tökéletességre törekszel, bízunk benne, hogy megfogadod javaslatainkat.

1. Délelőtt, a Kossuth téri ünnepség után - persze előre nem bejelentve - számos kamera és újságíró kíséretében ellátogatsz Rogán tojástartójához, ahol elhelyezel egy Kindertojást, a bedobandó cetlire pedig jól láthatóan Orbán nevét írod fel. A kamerák felé fordulva üzensz azoknak, akik esetleg nem értenék a célzást: "Ezzel a baráti gesztussal azt üzenem Orbán Viktornak, hogy vannak napok, amikor félre kell tenni a politikai véleménykülönbségeket, és együtt, kart karba öltve azzal kell foglalkoznunk, ami a legfontosabb: mivel lehetünk hasznára a magyar népnek és Magyarországnak".

2. Éppen befejezed, amikor látod, hogy egy újságíró rosszul lesz, és még éppen el tudod kapni, mielőtt ájultan a földre rogyna. Az egyik közeli kávézóba viszed, ahol ellátják, majd a villogó vakuk keresztüzében elfogyasztasz vele egy kávét, miközben a munkájáról kérdezed. Elmondja, hogy tavaly és tavaly előtt is megverte a fasiszta csőcselék, csak azért, mert egy balliberális médiumnak dolgozik. Este a híradók szokatlanul hosszú bejátszásban számolnak be a történtekről, így a miniduce beszédére sem marad idő.

3. Ezután hivatalos programra indulsz tovább. Konvojod egy magyar és Árpád-sávos zászlókat lengető fiatalokból álló csoport mellett halad el. Gyorsan megállítod az autót, kiszállsz, és testőreidet megelőzve a fiatalok felé indulsz. Egy szenvedélyes, tíz-tizenkétperces beszéddel meggyőzöd őket arról, hogy a demokráció mindannyiunk közös kincse, amit nem veszélyeztethetünk olyan jelszavakkal, szimbólumokkal, amelyek az Új Magyar Köztársaság bármelyik állampolgárának sértik az érzékenységét. A fiatalok meglátják a szavaidban rejlő Mély Igazságot, ez láthatóan megrázza és új emberré alakítha őket. Zászlóikat hátrahagyva vidéki velneszpihenésre indulnak. Az esetet több kamera rögzíti, az ország lakossága este több csatorna híradójából is értesül róla.

4. A holnapi fináléra a Művészetek Palotájában kerül sor, ahol beszédedet követően a színpadra hívod a még mindig Nálad lakó cigány családot. Ők könnyekig meghatódva köszönik meg Neked és Klára Asszonynak a sok segítséget, szeretetet, amit Tőletek kaptak. Te megöleled őket, a publikum felé fordulva pedig a következőket mondod: "Ők a mi márciusi ifjaink. Az az őserő, ami Magyarországot újra átformálhatja, és valóban sikeres európai demokráciává teheti. Hogy jobban megértsenek, kérem, hadd idézzek Vörösmarty Mihály A vén cigány című verséből:

"A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával."

Meghajlás, éljenzés...

Kedves Miniszterelnök Úr! Tudjuk, hogy holnap újra bebizonyítod: Te vagy az az Államférfi, aki minket felemelhet a porból. Mi támogatunk ebben, szívvel lélekkel.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Elnézésedet kérjük, hogy kicsit elhanyagoltunk az elmúlt időszakban, de egyrészt más, szintén elképesztően fontos és kurrens ügyekkel is foglalkoznunk kellett (az az igazság, hogy lakást vettünk és céget alapítottunk Londonban, mert hát egyre közelebb van az a fránya 2010...), másrészt kicsit kivártunk, mert egy pillanatra megint az volt az érzésünk, hogy mindenféle kontroll, az általunk oly' nagyra tartott Gyurcsányi Szervező Erő nélkül zajlanak az események. Szerencsére egyéb elfoglaltságainkat letudtuk, továbbá ma azt is beláttuk, hogy még minket is érhetnek meglepetések.

A múlt héten, bevalljuk, egészen elárvultnak éreztük magunkat, amikor azt tapasztaltuk, hogy javaslataid süket fülekre találtak Európában, sőt még ezek a szánalmas körüllakó, állítólag velünk egy régióhoz tartozó majmok is elárultak. Persze ők nem tudhatták, hogy valóban csak bazári majmok lehettek abban a zseniális, minden részletében kidolgozott, tökéletesre csiszolt tervben, amelyet kidolgoztatok. Mi is csak később jöttünk rá, hogy egy eleve elfogadhatatlan tervvel kellett előállnotok ahhoz, hogy aztán azt mondhassátok: igen, mi valóban eredményt akartunk elérni, de hát ez az EU már csak ilyen: a sok protekcionista, csak önmagával törődő, kizsákmányoló, az egyenlők között egyenlőbb nyugati ország, no meg a nekik pitiző, önállótlan keleti blokk érzéketlen az általad szorgalmazott megoldások iránt. Még hogy Gyurcsány Ferenc követel?! Itt bántják a szegény, jót akaró magyarokat, kérem szépen! (Azért kicsit rosszul esett, hogy nem velünk dolgoztattad ki a regionális csomagodat. Azt gondoljuk, hogy az elmúlt időszakban nyújtott igazán értékes segítségünkkel bebizonyítottuk: rászolgáltunk már egy szaftosabb állami megrendelésre is.)

Hááááát, Miniszterelnök Úr, ahogy ezt a kalapos nőt és vele az MDF-et az elmúlt években behúztátok, az egészen elképesztő. Egész egyszerűen fantasztikus, ahogy kisöpörtétek a sok avíttas, magyarkodó, nemzeti légvárakat építgető, rossznyakkendős tanítót, bölcsészt meg mindenféle egyéb értelmiségit, és olyan emberekkel töltöttétek fel a pártot, akik abból egy, az Új Magyar Köztársaság eszméjéért és értékeiért kiállni képes, igazi európai, demokratikus, a jövőért tenni akaró és tudó Magyar Demokrata Fórumot tudnak építeni. Kicsit rezgett a léc ennél az Almássy-sztorinál, de ezt is ügyesen elintéztétek, sőt, még annak a bajszos bankárnak is oda tudtatok pörkölni egyet... Már csak arra kell figyelni, hogy Bokros tényleg a Nagy Magyar Megmentő szerepében tudjon tetszelegni. Látjuk, hogy ezen a média már keményen dolgozik - ez az, húzzunk bele, a sok paraszt a végén még akarni is fogja, hogy Lajos az utolsó cseppeket is jó alaposan kipréselje belőlük. (Kezdünk arra gondolni, hogy valójában a magyarok jelentős részében társadalmi szinten valósul meg a mazochizmus...)

Hogy a siker teljes legyen, az alábbiakat javasoljuk megfontolásra:

1. Bokros Lajos a parlamenti büfében pozsonyi mákost eszeget, ami csöppet ki van száradva, s egy nagyobbacska morzsa megakad Lajos torkán. Te éppen belépsz az ajtón (a cigány szervezetek képviselőivel), még pont idejében ahhoz, hogy Heimlich-fogással megmentsd a Nagy Magyar Megmentő életét, amit Kolompár Orbán mobiltelefonjával rögzít. A felvételen jól hallatszik, amint azt mondod: "Lehet, hogy a kihívóm, de mégis elsősorban Ember!". A videó egy órán belül a YouTube-on van, este a híradók és a közéleti műsorok teljes egészében hozzák. Krizsó Szilvia nem tudja visszatartani a könnyeit, és behallatszik a teljes stáb együttérző pityergése.

2. Laller megmentése után a büfében felfedezed, hogy az aznapi menüben cigánypecsenye szerepel. Államférfiúi nagyságra valló tettet viszel véghez: az említett ételt "Integrációs Szelet"-té nevezed át.

3. Miután elfogyasztottatok fejenként legalább két adag Integrációs Szeletet, a cigány vezetőkkel az ülésterembe siettek, ahol Kolompár Orbán kiemeli az Árpád-sávos zászlót a történelmi zászlók közül (tudod, az a sok színes szar, amikre felesküdtél), és kimossa egy lavórban. Ha akarja, kimoshatja a többit is.

4. A cigány vezetők eltávozása után felhívod Szilvássy Gyurkát, és elrendezitek a március 15-i dolgokat. Csak úgy, ahogy szoktátok, sub rosa. De erre még addig úgyis visszatérünk.

Sajnos a belső ellenségekre ma megint nem jutott idő, de ne félj, Miniszterelnök Úr, nem maradsz tanács nélkül ez ügyben sem. Hamarosan jelentkezünk.

Addig is vigyázz Magadra, hiszen Te vagy az Egyetelen, aki ebből a bőgatyás, tokaszalonna-zabáló, hőzöngő népségből európai polgárokat tudsz teremteni Magyarország, az Új Magyar Köztársaság számára.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Öröm látni, hogy elég volt csak bedobni a nyelved alatt csiszolt kavicsot a megbízható médiabirodalom kisség moszatos, békalencsés tavába, és máris egyre táguló körökben futnak a hullámok a víz felszínén. Bevalljuk, amikor az elmúlt napokban kicsit furcsa, váratlan hírek kezdtek megjelenni (például hogy egy kutya miatt ölte egyik szomszéd a másikat, no meg nem is molotov-koktél okozta a Második Tatárszentgyörgyi Tüzet),  kicsit elkezdett izzadni a tarkónk és remegni a térdünk. Egy pillanatra azt hittük (Miniszterelnök Úr, kérünk, ne haragudj, hogy kételkedtünk Benned, de néha olyan nehéz meglátni a LÉNYEGet zsniálisabbnál zseniálisabb húzásaidban!), hogy elveszítitek az irányítást a média felett.

Ehhez képest szavakkal szinte leírhatatlan melegség öntötte el a szívünket, amikor láttuk, hogy amit esetleg szervezetlenségnek, koordinálatlanságnak láttunk, az a Felsőbrendű Szellemi Lény mindent átható nyugalma, a történések felett gyakorolt valódi kontroll érzetének hűvüs, visszafogott eleganciája. A Sunday Times cikke minden kétségünket eloszlatta.

Miniszterelnök Úr, már-már könnyekig meghat a gépezet működtetése felett gyakorolt nyugodt, alkotói hatalmad... Azt hiszem, ha itt lennél, most átölelnélek... Most el is fogytak a szavak, de addig is, míg újra megtalálom őket, s lecsillapítom felzaklatott érzelmeim, Neked ajánlom ezt a dalt, ami egy kicsit Rólad és egy kicsit rólunk is szól. Tudom, érteni fogod.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Nehéz, nagyon nehéz, de nem állnak jól a dolgaid (mondhatnám: dolgaink). Nem elég, hogy Felcsuti Péter bemószerolt az InfoRádióban, a hvg (pont ők, pont a hvg... Miniszterelnök Úr, hát hogy van ez?!) elküldte a selyemzsinórt.

Miniszterlnök Úr, kezdem azt hinni, hogy eddig talán kicsit óvatlanok voltunk, és a fasiszták folyamatos levadászása mellett nem fordítottunk megfelelő figyelmet a sorainkban megbújó ellenségeinkre. Azokra, akik talán még Orbánnál is veszélyesebbek lehetnek Rád (ránk). Elgondolkoztál már azon például, hogy Vadai meg Keller miért sustorogtak folyamatosan lehengerlő, magával sodró programadó beszéded alatt? Nem lehet, hogy mostanáig túl elnéző és megengedő, esetleg lágyszívű voltál? Miniszterelnök Úr, a magadfajta ÁLLAMFÉRFInek is meg kell értenie, hogy nagy ritkán keménynek, már-már könyörtelennek kell lenned, hogy azok a reformcélok, amelyek szinte éltető közegként keringenek Benned, esetleg nehogy Veled együtt szívódjanak fel ennek a hülyének is hülye országnak a szikkadt, cserepes talajában.

Mi pontosan tudjuk, Miniszterelnök Úr, amit ez a sok paraszt még csak nem is érez, hogy Nélküled és reformcéljaid nélkül az Új Magyar KÖztársasának nincsen jövője, de talán még jelene sincs. Vigyáznunk kell Rád, és Neked is vigyáznod kell magadra - Nélküled elveszünk.

A jövőben ezért kettő részre bontjuk tanácsainkat: belső és külső kommunikációs stratégiákat javaslunk; egyrészt a Pártban és holdudvarában megbújó ellenséggel, másrészt a külső, fasiszta fenyegetettséggel szemben. Reméljük, hogy hasznát tudod, hasznát tudjátok majd venni.

Örömmel olvastuk, hogy Nektek is eszetekbe jutott: a fasiszta-fajvédő kártya újbóli kijátszásával egyrészt kicsit el lehet terelni az emberek figyelmét a gazdasági kérdésekről, másrészt jól pofán lehet verni a sok hőzöngő, magyarkodó, cigányozó bunkót. Egészen jól beindult a médiahenger: Bencze rafkós "kitálalása", a fasiszta Orbánnak odapörkölő osztrák lap, a brüsszeli barátok gyors reagálása gyorsan lehűtik annak a felvuvalkodott minidiktátornak és csürhéjének a kedélyét: észre sem veszik, és nem cigánybűnözésről, hanem a kirekesztő, fajgyűlölő magyarokról szólnak a hírek, nem csak itthon, Európában is. És szegény roma barátainkat senki más nem képes megvédeni, csak Te, Miniszterelnök Úr! Jaj nekik, ha Orbán visszajön!

Megítélésünk szerint a sztori továbbírható, sőt, most lehet csak igazán kommunikációs magasságokba szárnyalni:

1. Részt veszel a jövő heti kormányszóvivői tájékoztatón, ahol személyesen tájékozatod az országot a fasiszta terrorizmus miatt kialakult válsághelyzetről (előtte még le kell szervezni egy két magyaroknyilais, szittyamagyaros, magyargárdás, macisálas akciót, de ezt talán mondanunk sem kell). Közben észreveszed, hogy valamelyik baráti lap újságírója (cigány nő) rosszul lesz. Melléugrasz, és elkapod, mielőtt leesne a székről. Karba veszed, majd miközben kicipeled a teremből, még van időd egy mondatra a kamerák számára: "Így kell a magyaroknak felemelniük a roma társadalmat; izzasztó, nehéz feladat, de emberként, magyarként, európaiként csak ez a megoldás létezhet."

2. A Nálad lakó cigány család (tudjuk, nem egyszerű velük, de bírjátok még ki néhány hétig) egyik hölgy tagja a közeli csemegébe indul, hogy Klárát meglepje egy marcipánrózsával, cserébe a finom ebédért. Rátámad két bomberdzsekis fiatal, de Te éppen akkor tartasz hazafelé, nyomodban az RTL forgatócsoportjával, akik az "Egy este a Miniszterelnökkel, az Emberrel" műsorhoz készítenének anyagot. Kiugrasz az autóból, és meg sem várva a kormányőröket - a már bekapcsolt kamera előtt - egy-egy dzsiudzsicu-rúgással ártalmatlanná teszed a két fasisztát.

3. Másnap Tatárszentgyörgyre látogatsz. Éppen körülnézel a tragédia helyszínén, amikor felfigyelsz valamire a földön. Felemeled, és legnagyobb meglepetésedre egy Fidesz tagsági kártya letört sarkát találod meg. Egyértelmű: narancsfasiszták voltak az elkövetők! Újságírói kérdésre - mélyen megrendülten, a demokráciát, az Új Magyar Köztársaságot, a magyar népet féltő ÁLLAMFÉRFIként azt mondod: "Mélyen megdöbbent ez a felfedezés, de érzek benne némi sorsszerűséget. Ha egyszer valaki elkezd a szélsőségekkel játszani, olyan, mint aki szelet vet és vihart arat. Orbán Viktort utolérte Nemezise." Ne bánd, hogy nem érted, a tévét bámuló parasztok sem fogják.

Miniszterlenök Úr, most ezzel a három tanáccsal tudunk segíteni. Többre - hála profi belső kommunikációs csapatodnak és saját képességeidnek - egyelőre nincs szükség, de rajta tartjuk az ujjunkat az események ütőerén, és ha úgy érezzük, tudunk segíteni, azonnal azt tesszük. Tesszük Érted és az Új Magyar Köztársaságért.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Bevallom, eddig nem tudtam, honnan ered a Belőled áradó, minden akadályt elsöprő lendület és a falakat lebontó, csak a ZSENIkre jellemző meggyzőző erő. Most - hála a nemlétező sorsnak -, ha csak néhány percre is, de bepillantást nyerhettem ifjúkorodba. Ahogy a KISZ lebontásáról beszélsz, ahogy az áthevült érvelés közben belendül a balod, ahogy szinte fizikailag érezhetően beleégeted az IGAZSÁGot Fodor János és az akkori tévénézők agyába, ez egyszerűen elképesztő. Most már látom, hogy nem puszta tanult manír, nem egy profi kommunikációs csapat által beléd sulykolt, tanult készség az, amivel bírsz, hanem egy születésedtől kezdve Veled lévő ŐSERŐ, egy olyan képesség, ami tényleg csak a kiválasztottak sajátja.

(Tudom, hogy már akkor sem lehetett könnyű Neked, már akkor is akadtak olyan, Téged meg nem értő, éretlen, a kor kihívásainak, az EMBERISÉG haladásának megfelelni nem tudó vagy nem akaró szabotőrök, akik például ebből a videóból is kivágták, amint még éppen el tudod kapni az elájuló Fodor Jánost, karodba veszed, lefekteted egy közeli kanapéra, s bajusza leborotválása után mesterséges légzésben és szívmasszásban részesíted.)

Persze, azóta sokat fejlődtél (például már ügyesen elkerülöd, hogy beszéd közben a nyál felgyűljön a szád sarkában), és a mai szemüvegkereted is sokkal-sokkal jobban tetszik, mégis, ugyanazok a bátor, egy klasszikus európai demokrata államférfira jellemző gesztusok köszöntek vissza tegnapi beszédedben, amelyben a Harmadik (egyben Új) Magyar Köztársaság gazdasági ügyeinek rendbetételéről szóltál. "Zsákban táncolni" - Miniszterlnök Úr, néha azt érzem, hogy egész életed egy merő stílusgyakorlat!

Mindemellett volt a beszédedben (és körülményeiben) néhány elem, ami következő beszédeid során további kommunikációs brillírozásodat teszi lehetővé:

00:02: Kivonuló fasiszták. A következő beszéded alkalmával, amikor a narancs-banda éppen elhagyná a termet, a FRAKCIÓ néhány lelkes tagja, csatlakozva a vert sereghez, bohócnak öltözve szintén megindul kifelé. Szerintünk még az is könnyen elintézhető, hogy Pettkó bevállalja a zenebohóc szerepét, így egy ELLENZÉKI párt is tiltakozik a folyamatos obstrukció ellen. Nézd, ha nem jön be, legalább bohócot csináltál egy csomó, frakción belüli ellenségedből...

00:25 Egy furcsa, kicsit sikításra, kicsit huhogásra, kicsit tüsszentésre emlékeztető női hang hallatszik. Kiváló alkalom lett volna valamilyen frappáns kis feris geg beszúrására (például: "Tudom, hogy elakad a lélegzetük, de igen, ezt mind mi találtuk ki, egyedül").

01:47, 02:28, 03:13, 03:41, 05:03, 08:15, 08:28, 09:00: Vadai és Keller túl sokat sustorog, sőt kuncog. Megvannak az első bohócok.

03:25: Tudjuk, milyen nehéz lehet üres padsoroknak beszélni. Ezért azt javasoljuk, hogy legközelebb, amikor Orbánék büfézni mennek, terítsetek le egy hatalmas molinót a Fidesz-padsorokra. Ezen lehet a FRAKCIÓ tükrözött fényképe, esetleg Klára, Katus vagy Totókutya (ha meg tudod oldani, hogy szerezz egy ekkora foncsorozott fóliát, Magadat is nézheted, ami külön inspirációt adhatna a RÉTOR Miniszterelnöknek).

03:42: Ismétles a tudás anyja! Egyszerűen zseniális, ahogy az "Ez van százezer forintig" megállapítást ismétled. Fonémáról fonémára, gesztusról gesztusra. Ha ez ilyen jól megy (ami mondjuk nem lep meg minket), gyakrabban kellene használni, különösen azokon az alkalmakon (például lakossági fórum), amikor úgysem számít, mit mondasz, csak hogy meddig.

06:03: Bevalljuk, kicsit rosszul esett, hogy nem fogadtátok meg tanácsunkat, és nem gondoskodtatok olyan nyugdíjasokról, akik már helyben azt kérnék, hogy 70 év legyen a nyugdíjkorhatár, lehetőleg azonnal és visszamenőleg (tehát azok is álljanak munkába, akik már nyugdíjasok, de még nem töltötték be a hetvenet). Még nem késő, de gyorsan kell cselekednetek.

06:40: Az előrehozott beruházások ismertetésekor mutatod meg a maga teljességében retorikai képességeidet. Ahogy a "Kórházak, utak, egyetemek" - az átlagember szellemi képességét messze maghaladó hosszúságú - felsorolást öt másodperces, az érdeklődést pattanásig feszítő késleltetéssel a frappáns, mondhatnánk: mindent vivő "egyéb közösségi beruházások" kitétellel tudod kiegészíteni, az a kommunikációs szakma igazi gyöngyszeme. És ahogy megjátszod, hogy nem jut eszedbe semmi... Elképesztő vagy, Miniszterelnök Úr, elképesztő! Javasoljuk, hogy az ismétlésekkel együtt, a késleltetések is egyre gyakrabban jelenjenek meg stiláris eszközpalettádon.

(07:19: szólhatnál Veres Janinak, hogy ne a kamera előtt turkálja az orrát...)

08:28: "PATRIÓTA GAZDASÁGPOLITIKA" - Na, most jól odavertetek a narancs-fiúknak! Szinte magam előtt látom, ahogy a parlamenti büfében Orbánnak a torkán akadt a mangalicakolbász (tényleg, lehet, hogy jó lett volna félbehagyni a beszédet, kirohanni a büfébe, Heimlich-fogás alkalmazni Orbánon, majd méltóságteljesen, emelt fővel lassan visszasétálni az ülésterembe, a FRAKCIÓ vastapsától kísérve). Most fogtad ki a szelet a fasiszták vitorlájából. Ha 2010-ben meg tudod nyerni a parasztokat (jó, jó, tudjuk, hogy nem állhatod a fokhagymaszagukat meg a primitív, atavisztikus elképzeléseiket a termőfölddel kapcsolatban), Orbánt megint az agyagba tudod döngölni.

09:10: Miniszterelnök Úr, ahogy előadod az önfeláldozás politikáját, könnyek szöknek a szemembe. És ezek a könnyek már az arcomon csurognak lefelé, ahogy azt látom, hogy az egész frakció - élén Lendvai Ildikóval - egy emberként átérzi ennek a felelősségét. Bevallom, kevesellem az Orbánra és fasiszta csürhéjére szánt időt. Vagyunk néhányan - a szellemi elit -, akiknek ennyi is elég. Sőt ennyi sem kell.

De a szavazóbázis ennél többet kíván. Neveket és bűnöket. Fasisztaveszélyt, náciveszélyt, szélsőjobbveszélyt. Társadalmi, gazdasági és politikai veszélyt. És fenyegetettséget. Belső és külső, hungarista és terrorista fenyegetettséget. Miniszterelnök Úr, kérlek, ne próbálj nagyvonalú lenni ezzel a jobbos csürhével. Nekünk az a veszély, ha nincs veszély, minket az fenyeget, ha nincs fenyegetettség, mi attól félünk, ha nincs mitől félnünk. Ezt soha ne felejtsd el, Miniszterelnök Úr.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Gondolom, sosem lankadó és mindenre kiterjedő figyelmedet nem kerülte el a szomorú hír, miszerint ma bebizonyosodott: Ophélie, a szeretett taktikai koalíciós partnerünk (nem az MDF, az SZDSZ) által vezetett csodás világvárosunkban eltűnt francia diáklány holtesttét találták meg a rendőrök.

A hírből a sötét éjszakában világító Hold fényét is túlragyogó értelmeddel minden bizonnyal észlelted azt is, hogy - korábbi terveinkkel ellentétben - sajnos nem Te, tisztelt Miniszterelnök Úr találtad meg Ophélie-t.

Pedig milyen szépen elterveztük, hogy egy kora hajnali, magányos (pusztán néhány jó kondiban lévő gyurcsányista nyugdíjas testnevelő által kísért) margitszigeti futás során, az ország gondjain való elmélkedés által sem akadályozva veszed észre a felkelő Nap fényét, amint egy karórán megcsillan a víz alatt, majd ekkor egy tigrisbukfenccel a folyóba veted magad, és erősen könnyezve, Mozart Requiemjét elhalaló hangon emeled ki a testet a vízből.

Ez most nem jött össze, és egyrészt a család gyászában osztozunk, másrészt ma éjszaka nem alszunk, és dolgozunk az újabb ötleteken.

Kedves Miniszterlnök Úr!

Őszintén bízunk benne, hogy eddigi tanácsaink legalább szerény mértékben hozzájárulhattak azokhoz a minden bizonnyal brilliáns kommunikációs megoldásokhoz, amelyekkel az előttünk - azt hiszem, bátran írhatom többesszám első személyben, hiszen Veled vagyunk minden rezdülésünkkel - álló, várhatóan komoly kihívásokat jelentő tavasz során fogunk találkozni. Bevallom, kicsit már most meghatódom a gondolattól, hogy az egyik híradóban vagy újságcikkben egyszer csak egy olyan megnyilvánulásodra bukkanhatunk, amelynek legalább a csíráját, a gondolati vázát mi préseltük ki magunkból. Hhhh, nem vagyok egy szentimentális alkat, elhiheted Miniszterelnök Úr, de ettől a gondolattól még a hátam is libabőrös lett.

Talán mondanom sem kell, hogy kiváló, kimondottan kiváló ötletlen tartjuk az adók és a járulékok módosításának ügyét. Végre visszaszereztétek a média figyelmét, újra Ti tematizáltok, és még csak meg sem kellett szakadni érte. Elég volt hozzá beköttetni két csomag A/4-es papírt, venni egy csittifitti bőrtáskát, amit Veres Jani meglobogtathat a kameráknak, és már újra Ti vagytok a reflektorfényben. A Kormány, a Választmány, a Frakció, mind-mind mögötted - Miniszterelnök Úr, Te ZSENI vagy, csupa nagybetűvel!

Persze biztos lesznek majd kukacoskodók, akadékoskodók, esetleg még a PÁRTon belül is (bocskoros, lábszagú, hagymazabáló, vidéki küldöttek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy kell modern, európai demokráciát építeni), de őket a következő napokban adott tanácsainkkal egyszerűen a háttérben tarthatod. Most viszont a holnapi beszédedre kell koncentrálnunk (ügyes húzás volt, hogy három országos csatorna is közvetíti), és ki kell hoznunk a legjobbat a lehetőségből.

1. Éppen a CSOMAG ismeretésébe kezdenél, amikor a sorok között belibbenő Dávid Ibolyát hirtelen rosszullét fogja el. Te még éppen elkapod, mielőtt elájulna, a karodba veszed, kisietsz vele a folyosóra, s átadod a Parlamentben a gyakori rosszullétek miatt már rendszeresített nővéreknek. A véletlenül késő, éppen akkor megérkező RTL Klub kamerája rögzíti az esetet, s mielőtt visszasietsz a terembe, még van idő egy kérdésre és egy válaszra:

- Miniszterlnök Úr, igazán nemes gesztus volt Öntől, hogy éppen az egyik ellenzéki párt vezetőjén segített ilyen nemes lovagias gesztussal. Megtenné ugyanezt Orbán Vikorral is?

- Természetesen. Tudják, én hiszek Európában, hiszek a demokráciában, hiszen az Új Magyar Köztársaságban, de a legjobban az EMBERben hiszek. És bár az ellenzék vezetője gyakran felelőtlen, a demokratikus szabályokkal összeegyeztethetetlen kijelentéseket tesz, és a szélsőjobbal kokettál, én még Orbán Viktorban is az embert látom.

2. Visszatérve a terembe azt tapasztalod, hogy a karzaton ülő nyugdíjasok kitörő örömmel üdvözölnek, és egy emberként kiáltják: HETVEN-HETVEN-HETVEN!!! Mint később ezt vezetőjük az összes híradóban bevágott spotban elmondja, ezzel azt akarják kifejezni, hogy annyira bíznak Benned és az Általad Képviselt Csomagban, olyannyira megértették, hogy az ÚJ MAGYAR KÖZTÁRSASÁG nehéz helyzete tőlük is áldozatokat követel, hogy azt kérik: ne hatvanöt, hanem hetven év legyen a nyugdíjkorhatár.

3. Lecsendesíted a nyugdíjasokat (közben kikacsintasz a kameráknak), majd arcodon a már híressén vált Obama-tekintettel (tudod, a HOPE-arc) lenyomod a beszédet, sok hatásszünettel, lehetőleg olyan hosszúakkal, hogy a sok parasztnak esélye se legyen megérteni, hogy miről szól  a történet. A beszéd végén arra kéred képviselőtársaidat, hogy egyperces néma gyásszal emlékezzetek a veszprémi történésekre. A televíziók ezzel a képpel búcsúznak, a felvételeken jól látszik, hogy könnyezel (vigyél fokhagymát, vagy gondolj arra, hogyha ez a narancs-csürhe jut hatalomra, legalább négy évig nem neveznek el Rólad teret, hidat vagy hegycsúcsot Magyarországon).

4. Arról már csak a másnap reggeli újságok tudósítanak, hogy éjszaka még volt időd Enyingre látogatni, ahol személyesen közvetítettél a helyi cigányok és szerb rendszámú autókkal érkező csoportok között. A tárgyalások olyan sikeresek voltak, hogy az Országos Cigány Önkormányzat TISZTELETBELI BÉKEKÖVETÉvé nevez ki.

Nem is olyan sok egy napra, ugye? És mégis, mennyi-mennyi címlapfotó! Miniszterelnök Úr, láthatod, rendületlenül dolgozunk azért, hogy megmutathasd: Nélküled semmit nem ér az Új Magyar Köztársaság.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Kommunikációs tanácsadó cégünk üvegfalú irodájában, az én high-tech asztalommal szembeni high-tech asztalnál ülő kollégám tanácsainak megszívlelését követően sajnos továbbra sem foglalkozhatsz kedvenc szabadidős elfoglaltságaiddal (futás, Totókutya-sétáltatás, fasisztázás). Az élet ugyanis megy tovább, és benne az Új Köztársaság rögös úton döcögő és igáslovak helyett kizárólag Általad, véres verítékkel, de vidáman vontatott szekere sem pihenhet.

És bár Gregor kollégám posztja is fontos témát feszeget, nem mehetünk el Hunvald Gyuri letartóztatása mellett. Illetve szívünk szerint nyugodtan elmennénk mellette, de pártod buta talpasaiban továbbra is fenn kell tartanunk a látszatot, hogy fontosak Neked.

Elsőként megtettük a szoci politikus letartóztatásakor szokásos és bevett kommunikációs óvintézkedéseket:

• Hunvald polgármesteri köszöntője mellől, illetve a miniszterelnok.hu-ról leszedtük a közös fotóitokat;
• a kis Hunvaldokat töröltük a gyermekeid wiw-es ismerősi listájáról;
• a „Gyurcsány Miniszterelnök Úr a Fővárosi Antifasiszta Összefogás Körében” című fotósorozatból photoshoppal kiszedtük Hunvald képét – szerencsére pont Hagyó Miki mellett állt, ő azóta úgyis két számot hízott, így az ő képét meg tudtuk széltében nyújtani. Persze Hunvald hiánya fel fog tűnni a fasiszta lakájmédiának, de már kész az a vicces videó, amit beépített emberünk, Kopasz Ügynök felrak a kuruc.infóra – így mi tudjuk kontrollálni a folyamatot. A szocialista szavazók memóriája úgyis rövid, az ilyen apróságok pislákoló fényét úgyis túlragyogja Államférfiúi Nagyságod ragyogása.

Következzenek a szükséges lépések, természetesen kommunikációs lépések, hiszen valódi lépéseket nem akarunk tenni. A lassan gyakorlattá váló négypontos felsorolást fogjuk itt is alkalmazni, tekintve, hogy míg elolvasod, szirénázva pont leér az Audi az Apró-villából a Parlamentbe.   

1.       az elsődleges üzenet az, hogy Te nem kegyelmezel a korrupciónak, ezért Hunvald tárgyalást követően, Miniszterelnök Úr, Te fogod Gyuri kezére kattintani a bilincset, amit egy szenvedélyes „Az Új Köztársaság nem tűri a korrupciót” kiáltással kikapsz a fegyőr kezéből. A bilincs kulcsa a fegyőr övének JOBB oldalán lóg – vigyázz, a bal oldalon a paprika-spray van. Ennek a tettnek egyébként dupla kommunikációs hozadéka lesz, hiszen nem tudjuk elkerülni, hogy a Zuschlag-ügyben meghallgassanak, ezért úgyis a bíróságon leszel, viszont így a bilincselős sztori kerül a címlapokra.

2.      ahogy Hunvaldot elvezetik, egy spontán szimpátia-tüntetést szervezünk Neked a bíróság épülete elé. A gyülekező nyugdíjasok az Igazság Bajnokaként fognak Téged éltetni. Ne aggódj, vigyázunk, nem esünk a legutóbbi „spontán” demonstráción elkövetett hibába, és nem egyentranszparenseket fognak előhúzni az érkező szimpatizánsok.

3.      a békepárti és antifasiszta nyugdíjasok előtt lassan haladj majd el, leszegett fejjel, arcodon szerény félmosollyal. A Szólás Szabadsága addigra már élőben fog közvetíteni, a HörrTV műholdas kocsijára meg a biztonság kedvéért kerékbilincset teszünk, mert a végén megint előbb érnek ki. Nos, ahogy LASSAN elhaladsz a spontán tömeg előtt, egy ősz hajú néni kiválik, megbotlik, és majdnem beleesik az éppen nyitott szennyvízaknában. Őt elkapod jobb kézzel, bal kézzel megsimogatod, erre ő arcon csókol, és a kamerákba rebegi, hogy „a Drága Miniszterelnök Úr nemcsak megbocsátotta a szépkorúak túlfogyasztását! Meglássák gyermekeim, az országot is megállítja zuhanás közben, csakúgy, mint engem most!” Te ekkor kicsit megölelgeted, azt mondod, „jaj kedveském, ne bolondozzon már”), majd az Ország Gondjai Felett Merengő Államférfi arckifejezésével továbbsétálsz. Persze ez régen nem Hunvald Gyuriról szól majd, hanem elsősorban Rólad, de egyrészt ezzel is eltereljük a figyelmet róla, másrészt ez a k*rva ország igazán megtanulhatná már, hogy Rólad szóljon.

4.      „Az Új Köztársaság Rettenthetetlen, de Érző Szívű Miniszterelnöke” kódnevű imázsod építése mellett fontos az is, hogy politikai ellenségeink imázsát romboljuk. Ezért egy újabb „elcsípett videóval” készülünk – ez a lakossági fórumos hadviselés a legalkalmasabb az elbizonytalanodó szocialista szavazók újrahergelésére. A helyszín a halásztelki sportegyesület díszvacsorája lesz (zárójeles megjegyzés: a sporttáskádat az Audi csomagtartójában találod majd, ide ugyanis sajtónyilvános módon, kajakkal fogsz megérkezni). A vacsorán rejtett kamerák előtt el fogsz sütni egy viccet Orbánról, mégpedig a következőt: „hogy fogják unokái hívni Orbán Viktort öregkorában? GestAPÓ”. A rejtett kamerás felvételeket januspannonius kitolja a youtube-ra, a felháborodó fideszesekre pedig majd azt kellene reagálnod, hogy ha „az elnök úr nem kokettálna az ordas eszmék jelenkori reinkarnációival, akkor nem zörögne a haraszt”. Kuncze Gabi és Bolgár Gyuszi naponta négyszer fogják elmondani a viccet a Klubrádióban, Kende Peti pedig már írja legújabb könyvét Viktor 3., avagy visszatérne a GestAPÓ címmel. Mi pedig készítjük az EP-választásokra a suttogó propaganda kapcsolódó kör-smsét.

 Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Ferenc, húzzunk bele!

Kedves Miniszterelnök Úr!

Szívből reméljük, hasznosnak találtad előző tanácsainkat, és valahol az Apró-villa egyik eldugott, jól hangszigetelt szobájában már zajlik esendő ötleteink cselekvéssé érlelésének terve. Hű de jó lenne egyszer ott lenni egy ilyen megbeszélésen... El tudjuk képzelni, ahogy összejöttök Ti, a legnagyobb kommunikátorok, igazi csillogó elmék, és szinte láthatóvá, sőt kitapinthatóvá válnak a levegőben azok a gondolathullámok, amelyek belőletek áradnak!

Ne haragudj, kicsit elkalandoztunk, de hát ebben a szakmában ez talán természetes.

Szóval, az elmúlt napok eseményei megint indokolttá teszik, hogy kiállja az emberek, az Új Köztársaság polgárai elé - apropó, szerinted mennyien lehetnek ebben a tízmilliós csürhében, akik megfelelnek kifinomult, modern, európai emberképednek, vagy ha lehetünk ilyen merészek: emberképÜNKnek? - és a fasiszta médiahenger által sulykolt üzenetek helyett sokkal-sokkal fontosabb dolgokra irányítsd a figyelmüket.

Ismét négy pontban foglaltuk össze, hogy szerintünk milyen meszidzseket kellene az értetlen szájtátók felé közvetítened. Természetesen ezek az aktív, dolgozó, önmagát nem kímélő MINISZTERELNÖK imidzsben nyerik el a maguk teljességét, ezt pedig csak Te tudod igazán hitelesen, belülről fakadóan hozzátenni.

1. Kihelyezett kormányülést tartasz valahol a Dunántúlon (Siófok, esetleg Enying lenne igazán jó, de ezt kicsit erőltetettnek érezzük), s a kormányszóvivői tájékoztatón elkapsz egy elájuló cigány újságírót. A karjaidba veszed, s miközben kiviszed a teremből, egy pillanatra visszafordulsz, és azt mondod: "Magyarországnak meg kell értenie, hogy nincs különbség ember és ember, magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Az Új Köztársaság miniszterelnökének kötelessége, hogy minden embert egyformán képviseljen". Jó, a szövegen még lehet, hogy dolgozni kell egy kicsit, de valami ilyesemire gondoltunk.

2. A kormányülés után síelni mentek Ausztriába, ahol a szokásos reggeli kocogásod közben egyedül elfogod Sztojka Ivánt, aki egy hüttében bújkál, gulyáját teleltető tiroli csordapásztorként. Az akciót a veled együtt dzsoggingoló Bárdos András mobiltelefonján rögzíti (addig vegyetek neki valami normális optikájú kütyüt, és tanulja is meg kezelni). Bárdos azt is megörökíti, ahogy elbeszélgetsz az elfogottal: szavaiddal ráébreszted Ivánt az általa elkövetett bűnök igazi morális súlyára, aki ettől könnyekre fakad, lelkileg összeomlik, és megbilincseli önmagát, amíg az osztrák rendőröket várjátok.

3. Auszriából Svájcba vezet az utad, ahol a helyi jegybank elnökével és a miniszterelnökkel tárgyalsz. Megegyezel velük, hogy a magyar állampolgárok 100 forintért vehetik a frankot, így a jelenlegi felére csökkennek a frankalapú hitelek törlesztőrészletei.

4. Ezt követően sajtónyilvános - kivéve fasiszta média - munkaebédet tartasz a Zeiss vezérigazgatójával, akit egy olyan berendezés elkészítésére kérsz fel, amely a retinát letapogatva megállapítja, hogy adott ember az elmúlt 48 órában olvasta-e a Magyar Hírlapot. A készüléket az összes minisztériumban, állami cégnél, hivatalban felszerelteted, és a reggeli blokkolás mellett ennek a használatát is kötelezővé teszed. Ha valaki lebukik, repül. Nem tűrheted, hogy a fasizmus elharapózzon Magyarországon, a Magyar Köztársaságban, az ÚJ KÖZTÁRSASÁGban.

Jól tudjuk, hogy javaslataink csak apró gondolatcsírák lehetnek Számodra, hiszen ahhoz már TE kellesz, hogy elképzeléseink valósággá váljanak. Nélküled ez sem sikerülhet, mint ahogy semmi más, ami Magyarországot modern, európai, demokratikus, múltjával szembenézni képes, jövőjéért keményen dolgozó és áldozatokat hozó jogállammá teheti. Miniszterelnök Úr, kellesz nekünk, kellesz Magyarországnak, kellesz az Új Köztársaságnak!

Kedves Miniszterelnök Úr!

Az elmúlt hetek, hónapok makrogazdasági folyamatai és - már megbocsáss, de magunk között csak lehetünk őszinték - a Ti visszafogott szakmai teljesítményetek következtében az ország gazdságilag a tönk szélére sodródott, ráadásul a csillagok szerencsétlen együttállása folytán (késelés Veszprémben és még néhány helyen, a rendőrök megfenyegetése stb.) egyre komolyabb társadalmi feszültséggel is szembe kell néznetek. Semmi gond, egyrészt ez minket marhára érdekel, hiszen ha nem tetszene itthon, már rég elhúztunk volna Szlovákiába vagy Romániába, másrészt meg annyira profik vagyunk, hogy még Titeket is ki tudunk segíteni nagy megszorultságotokból.

Szóval, arra gondoltunk, hogy adunk Nektek néhány tanácsot, hogyan lehetne ennek a tízmillió szerencsétlennek a figyelmét kicsit ráirányítani arra, hogy Te milyen fantasztikus államférfi vagy: erős, határozott vezető, aki igazán csak válsághelyzetekben táltosodik meg, ugyanakkor érző, empatikus ember, aki mindenk körülmények között a rábízottakat szolgálja.

Kommunikációs és cselekvési stratégiánk első csomagja négy elemre épül:

1. A következő kormányszóvívői tájékoztatón elkapod a Népszabadság elájuló újságíróját, majd szívmasszást és mesterségest légzést alkalmazol rajta, így megmentve az életét.

2. Ezt követően rohamléptekben a parlamenti büfébe mész. Itt az egyik asztal körül pánikszerűen csoportosuló tömegbe veted magad, Heimlich-fogást alkalmazol Kuncze Gáboron, aki felköhögi a félrenyelt flódnit, így megmenekül a megfulladástól. Kettőből kettő, tíz perc alatt - Miniszterelnök Úr, ez nem is rossz...

3. Hazafelé éppen keresztezed az önbíráskodástól tartó, tizenhét fős enyingi család útját, akiket a Magyar Gárdának az árpádsáv színeiben habzó szájú tagjai kergetnek. A család aznap este és a következő héten nálad alszik (a készpénzt, az ezüstöt és a porcelánt Klára rakja el valami biztos helyre, a gyerekek meg ne reklámozzák, hogy mennyi zsebpénzt kapnak).

4. Délután elindulsz egy fogadásra, de közben eléd vág három lesötétített ablakú, szlovák rendszámú autó; az egyikből egy kézigránátot dobnak a kocsid felé, minden bizonnyal szlovák terroristák. Te sem vagy rest, kiugrasz a kocsiból, reptében elkapod a gránátot, majd - miközben egyik kezeddel sofőrödet és személyi titkárodat kirángatod, behajítod a gránátot a páncélozott járműbe, ami felfogja a robbanást. Ezzel megmentesz egy arra sétáló óvodáscsoportot, és három-négy szocialista nyugdíjast, akiknek autogrammot osztogatsz.

Kedves Miniszterelnök Úr! Tudjuk, hogy fárasztó a miniszterelnök élete, de hidd el, Miniszterelnök Úr, az Új Magyarországnak, az Új Köztársaságnak szükséges van Rád. Mi ezért dolgozunk. Amíg csak vagy nekünk.