Kedves Miniszterlnök Úr!
Őszintén bízunk benne, hogy eddigi tanácsaink legalább szerény mértékben hozzájárulhattak azokhoz a minden bizonnyal brilliáns kommunikációs megoldásokhoz, amelyekkel az előttünk - azt hiszem, bátran írhatom többesszám első személyben, hiszen Veled vagyunk minden rezdülésünkkel - álló, várhatóan komoly kihívásokat jelentő tavasz során fogunk találkozni. Bevallom, kicsit már most meghatódom a gondolattól, hogy az egyik híradóban vagy újságcikkben egyszer csak egy olyan megnyilvánulásodra bukkanhatunk, amelynek legalább a csíráját, a gondolati vázát mi préseltük ki magunkból. Hhhh, nem vagyok egy szentimentális alkat, elhiheted Miniszterelnök Úr, de ettől a gondolattól még a hátam is libabőrös lett.
Talán mondanom sem kell, hogy kiváló, kimondottan kiváló ötletlen tartjuk az adók és a járulékok módosításának ügyét. Végre visszaszereztétek a média figyelmét, újra Ti tematizáltok, és még csak meg sem kellett szakadni érte. Elég volt hozzá beköttetni két csomag A/4-es papírt, venni egy csittifitti bőrtáskát, amit Veres Jani meglobogtathat a kameráknak, és már újra Ti vagytok a reflektorfényben. A Kormány, a Választmány, a Frakció, mind-mind mögötted - Miniszterelnök Úr, Te ZSENI vagy, csupa nagybetűvel!
Persze biztos lesznek majd kukacoskodók, akadékoskodók, esetleg még a PÁRTon belül is (bocskoros, lábszagú, hagymazabáló, vidéki küldöttek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy kell modern, európai demokráciát építeni), de őket a következő napokban adott tanácsainkkal egyszerűen a háttérben tarthatod. Most viszont a holnapi beszédedre kell koncentrálnunk (ügyes húzás volt, hogy három országos csatorna is közvetíti), és ki kell hoznunk a legjobbat a lehetőségből.
1. Éppen a CSOMAG ismeretésébe kezdenél, amikor a sorok között belibbenő Dávid Ibolyát hirtelen rosszullét fogja el. Te még éppen elkapod, mielőtt elájulna, a karodba veszed, kisietsz vele a folyosóra, s átadod a Parlamentben a gyakori rosszullétek miatt már rendszeresített nővéreknek. A véletlenül késő, éppen akkor megérkező RTL Klub kamerája rögzíti az esetet, s mielőtt visszasietsz a terembe, még van idő egy kérdésre és egy válaszra:
- Miniszterlnök Úr, igazán nemes gesztus volt Öntől, hogy éppen az egyik ellenzéki párt vezetőjén segített ilyen nemes lovagias gesztussal. Megtenné ugyanezt Orbán Vikorral is?
- Természetesen. Tudják, én hiszek Európában, hiszek a demokráciában, hiszen az Új Magyar Köztársaságban, de a legjobban az EMBERben hiszek. És bár az ellenzék vezetője gyakran felelőtlen, a demokratikus szabályokkal összeegyeztethetetlen kijelentéseket tesz, és a szélsőjobbal kokettál, én még Orbán Viktorban is az embert látom.
2. Visszatérve a terembe azt tapasztalod, hogy a karzaton ülő nyugdíjasok kitörő örömmel üdvözölnek, és egy emberként kiáltják: HETVEN-HETVEN-HETVEN!!! Mint később ezt vezetőjük az összes híradóban bevágott spotban elmondja, ezzel azt akarják kifejezni, hogy annyira bíznak Benned és az Általad Képviselt Csomagban, olyannyira megértették, hogy az ÚJ MAGYAR KÖZTÁRSASÁG nehéz helyzete tőlük is áldozatokat követel, hogy azt kérik: ne hatvanöt, hanem hetven év legyen a nyugdíjkorhatár.
3. Lecsendesíted a nyugdíjasokat (közben kikacsintasz a kameráknak), majd arcodon a már híressén vált Obama-tekintettel (tudod, a HOPE-arc) lenyomod a beszédet, sok hatásszünettel, lehetőleg olyan hosszúakkal, hogy a sok parasztnak esélye se legyen megérteni, hogy miről szól a történet. A beszéd végén arra kéred képviselőtársaidat, hogy egyperces néma gyásszal emlékezzetek a veszprémi történésekre. A televíziók ezzel a képpel búcsúznak, a felvételeken jól látszik, hogy könnyezel (vigyél fokhagymát, vagy gondolj arra, hogyha ez a narancs-csürhe jut hatalomra, legalább négy évig nem neveznek el Rólad teret, hidat vagy hegycsúcsot Magyarországon).
4. Arról már csak a másnap reggeli újságok tudósítanak, hogy éjszaka még volt időd Enyingre látogatni, ahol személyesen közvetítettél a helyi cigányok és szerb rendszámú autókkal érkező csoportok között. A tárgyalások olyan sikeresek voltak, hogy az Országos Cigány Önkormányzat TISZTELETBELI BÉKEKÖVETÉvé nevez ki.
Nem is olyan sok egy napra, ugye? És mégis, mennyi-mennyi címlapfotó! Miniszterelnök Úr, láthatod, rendületlenül dolgozunk azért, hogy megmutathasd: Nélküled semmit nem ér az Új Magyar Köztársaság.
