Kedves Miniszterelnök Úr!
Annak az ünnepnek az előestéjén írunk Neked, amely a leginkább illik Hozzád, amelynek szelleme átjártja egész lényedet. Mert március 15-e is az Új Magyarország akarásáról, a modern, európai Magyarország építéséről, a jogkiterjesztés és a demokrácia szinte világszinten példátlan megalapozásáról szól, csakúgy, mint egész életműved, amelyet lassan már könybe kellene foglalni.
Csupán egy probléma van, Miniszterelnök Úr: egy olyan országban kell européernek és demokratának lenned, egy olyan közösségből kell megépítened az Új Magyar Köztársaságot, amely erre effektíve alkalmatlan. Százezer-, sőt milliószámra tenyészik itt az a korlátolt, szűklátókörű, retrográd fasiszta csőcselék, amivel szellemi elődeid, a Márciusi Ifjak, a modern magyar radikális baloldal szellemi ősatyjai nem tudtak volna azonosulni. Ezek láttán Petőfi inkább a Pilvaxban töltötte volna az egész napját, Táncsics pedig nem akart volna előjönni börtönéből, inkább vállalt volna még 10 évet, akár Kufsteinben is.
Miniszterelnök Úr! Neked, mint az Új Magyarország Építőmesterének minden erőddel annak a megakadályozására kell törekedned, hogy ez a bőgatyás, fütyülősbarackos nomád horda kisajátítsa a baloldali progresszió, a modern társadalomépítés ünnepét. Nem hagyhatod, hogy elvegyék Tőled, tőlünk ezt a napot, és belemagyarázzák saját szánalmas nacionalista elméleteiket.
Örömmel tapasztaltuk, hogy megkezdted a felkészülést a holnapi rendteremtésre. Bevalljuk, nem néztük ki Gyurkából azt a humorérzéket, amit a "délpesti radikális"-sal produkált. Első rangú munka volt a hatalmas rendőri erő felvonultatása, megmutatta a sok fideszes véglénynek, hogy mire számíthatnak, ha túl hangosan tapsolnak annak a felfuvalkodott zsebfasisztának. És hogy ráadásul még egy kommunikációs gyomrost is be tudtatok vinni Orbánnak azzal, hogy rajta kérte számon az ígéreteit, hát, ez egészen elképesztő stílusbravúrra vall. Szívből gratulálunk!
Ennél még ügyesebb az a módszer, ahogy vidékre, nyaralni-telelni-üdülni-félni külditek a sok bunkót egy polgárháborús fenyegetést tartalmazó hoax-szal. Enélkül is sokan eltakarodtak volna velneszezni, vagy a vidéki paraszt rokon frissen vágott disznóját felzabláni, de így még kerekebb a sztori, és még kevesebb lesz az ember. Ezt még ügyesen megspékeltétek egy kis Molotov-koktéllal, és már majdnem kész is az ünnepi kommunikációs menü. Azért csak majdnem, mert megítélésünk szerint van még hová javulni, és mivel tudjuk, hogy Te, Miniszterelnök Úr, a tökéletességre törekszel, bízunk benne, hogy megfogadod javaslatainkat.
1. Délelőtt, a Kossuth téri ünnepség után - persze előre nem bejelentve - számos kamera és újságíró kíséretében ellátogatsz Rogán tojástartójához, ahol elhelyezel egy Kindertojást, a bedobandó cetlire pedig jól láthatóan Orbán nevét írod fel. A kamerák felé fordulva üzensz azoknak, akik esetleg nem értenék a célzást: "Ezzel a baráti gesztussal azt üzenem Orbán Viktornak, hogy vannak napok, amikor félre kell tenni a politikai véleménykülönbségeket, és együtt, kart karba öltve azzal kell foglalkoznunk, ami a legfontosabb: mivel lehetünk hasznára a magyar népnek és Magyarországnak".
2. Éppen befejezed, amikor látod, hogy egy újságíró rosszul lesz, és még éppen el tudod kapni, mielőtt ájultan a földre rogyna. Az egyik közeli kávézóba viszed, ahol ellátják, majd a villogó vakuk keresztüzében elfogyasztasz vele egy kávét, miközben a munkájáról kérdezed. Elmondja, hogy tavaly és tavaly előtt is megverte a fasiszta csőcselék, csak azért, mert egy balliberális médiumnak dolgozik. Este a híradók szokatlanul hosszú bejátszásban számolnak be a történtekről, így a miniduce beszédére sem marad idő.
3. Ezután hivatalos programra indulsz tovább. Konvojod egy magyar és Árpád-sávos zászlókat lengető fiatalokból álló csoport mellett halad el. Gyorsan megállítod az autót, kiszállsz, és testőreidet megelőzve a fiatalok felé indulsz. Egy szenvedélyes, tíz-tizenkétperces beszéddel meggyőzöd őket arról, hogy a demokráció mindannyiunk közös kincse, amit nem veszélyeztethetünk olyan jelszavakkal, szimbólumokkal, amelyek az Új Magyar Köztársaság bármelyik állampolgárának sértik az érzékenységét. A fiatalok meglátják a szavaidban rejlő Mély Igazságot, ez láthatóan megrázza és új emberré alakítha őket. Zászlóikat hátrahagyva vidéki velneszpihenésre indulnak. Az esetet több kamera rögzíti, az ország lakossága este több csatorna híradójából is értesül róla.
4. A holnapi fináléra a Művészetek Palotájában kerül sor, ahol beszédedet követően a színpadra hívod a még mindig Nálad lakó cigány családot. Ők könnyekig meghatódva köszönik meg Neked és Klára Asszonynak a sok segítséget, szeretetet, amit Tőletek kaptak. Te megöleled őket, a publikum felé fordulva pedig a következőket mondod: "Ők a mi márciusi ifjaink. Az az őserő, ami Magyarországot újra átformálhatja, és valóban sikeres európai demokráciává teheti. Hogy jobban megértsenek, kérem, hadd idézzek Vörösmarty Mihály A vén cigány című verséből:
"A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával."
Meghajlás, éljenzés...
Kedves Miniszterelnök Úr! Tudjuk, hogy holnap újra bebizonyítod: Te vagy az az Államférfi, aki minket felemelhet a porból. Mi támogatunk ebben, szívvel lélekkel.
