Kedves Miniszterelnök Úr!
Az elmúlt hetek, hónapok makrogazdasági folyamatai és - már megbocsáss, de magunk között csak lehetünk őszinték - a Ti visszafogott szakmai teljesítményetek következtében az ország gazdságilag a tönk szélére sodródott, ráadásul a csillagok szerencsétlen együttállása folytán (késelés Veszprémben és még néhány helyen, a rendőrök megfenyegetése stb.) egyre komolyabb társadalmi feszültséggel is szembe kell néznetek. Semmi gond, egyrészt ez minket marhára érdekel, hiszen ha nem tetszene itthon, már rég elhúztunk volna Szlovákiába vagy Romániába, másrészt meg annyira profik vagyunk, hogy még Titeket is ki tudunk segíteni nagy megszorultságotokból.
Szóval, arra gondoltunk, hogy adunk Nektek néhány tanácsot, hogyan lehetne ennek a tízmillió szerencsétlennek a figyelmét kicsit ráirányítani arra, hogy Te milyen fantasztikus államférfi vagy: erős, határozott vezető, aki igazán csak válsághelyzetekben táltosodik meg, ugyanakkor érző, empatikus ember, aki mindenk körülmények között a rábízottakat szolgálja.
Kommunikációs és cselekvési stratégiánk első csomagja négy elemre épül:
1. A következő kormányszóvívői tájékoztatón elkapod a Népszabadság elájuló újságíróját, majd szívmasszást és mesterségest légzést alkalmazol rajta, így megmentve az életét.
2. Ezt követően rohamléptekben a parlamenti büfébe mész. Itt az egyik asztal körül pánikszerűen csoportosuló tömegbe veted magad, Heimlich-fogást alkalmazol Kuncze Gáboron, aki felköhögi a félrenyelt flódnit, így megmenekül a megfulladástól. Kettőből kettő, tíz perc alatt - Miniszterelnök Úr, ez nem is rossz...
3. Hazafelé éppen keresztezed az önbíráskodástól tartó, tizenhét fős enyingi család útját, akiket a Magyar Gárdának az árpádsáv színeiben habzó szájú tagjai kergetnek. A család aznap este és a következő héten nálad alszik (a készpénzt, az ezüstöt és a porcelánt Klára rakja el valami biztos helyre, a gyerekek meg ne reklámozzák, hogy mennyi zsebpénzt kapnak).
4. Délután elindulsz egy fogadásra, de közben eléd vág három lesötétített ablakú, szlovák rendszámú autó; az egyikből egy kézigránátot dobnak a kocsid felé, minden bizonnyal szlovák terroristák. Te sem vagy rest, kiugrasz a kocsiból, reptében elkapod a gránátot, majd - miközben egyik kezeddel sofőrödet és személyi titkárodat kirángatod, behajítod a gránátot a páncélozott járműbe, ami felfogja a robbanást. Ezzel megmentesz egy arra sétáló óvodáscsoportot, és három-négy szocialista nyugdíjast, akiknek autogrammot osztogatsz.
Kedves Miniszterelnök Úr! Tudjuk, hogy fárasztó a miniszterelnök élete, de hidd el, Miniszterelnök Úr, az Új Magyarországnak, az Új Köztársaságnak szükséges van Rád. Mi ezért dolgozunk. Amíg csak vagy nekünk.
