Kedves Miniszterelnök Úr!
Szívből reméljük, hasznosnak találtad előző tanácsainkat, és valahol az Apró-villa egyik eldugott, jól hangszigetelt szobájában már zajlik esendő ötleteink cselekvéssé érlelésének terve. Hű de jó lenne egyszer ott lenni egy ilyen megbeszélésen... El tudjuk képzelni, ahogy összejöttök Ti, a legnagyobb kommunikátorok, igazi csillogó elmék, és szinte láthatóvá, sőt kitapinthatóvá válnak a levegőben azok a gondolathullámok, amelyek belőletek áradnak!
Ne haragudj, kicsit elkalandoztunk, de hát ebben a szakmában ez talán természetes.
Szóval, az elmúlt napok eseményei megint indokolttá teszik, hogy kiállja az emberek, az Új Köztársaság polgárai elé - apropó, szerinted mennyien lehetnek ebben a tízmilliós csürhében, akik megfelelnek kifinomult, modern, európai emberképednek, vagy ha lehetünk ilyen merészek: emberképÜNKnek? - és a fasiszta médiahenger által sulykolt üzenetek helyett sokkal-sokkal fontosabb dolgokra irányítsd a figyelmüket.
Ismét négy pontban foglaltuk össze, hogy szerintünk milyen meszidzseket kellene az értetlen szájtátók felé közvetítened. Természetesen ezek az aktív, dolgozó, önmagát nem kímélő MINISZTERELNÖK imidzsben nyerik el a maguk teljességét, ezt pedig csak Te tudod igazán hitelesen, belülről fakadóan hozzátenni.
1. Kihelyezett kormányülést tartasz valahol a Dunántúlon (Siófok, esetleg Enying lenne igazán jó, de ezt kicsit erőltetettnek érezzük), s a kormányszóvivői tájékoztatón elkapsz egy elájuló cigány újságírót. A karjaidba veszed, s miközben kiviszed a teremből, egy pillanatra visszafordulsz, és azt mondod: "Magyarországnak meg kell értenie, hogy nincs különbség ember és ember, magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Az Új Köztársaság miniszterelnökének kötelessége, hogy minden embert egyformán képviseljen". Jó, a szövegen még lehet, hogy dolgozni kell egy kicsit, de valami ilyesemire gondoltunk.
2. A kormányülés után síelni mentek Ausztriába, ahol a szokásos reggeli kocogásod közben egyedül elfogod Sztojka Ivánt, aki egy hüttében bújkál, gulyáját teleltető tiroli csordapásztorként. Az akciót a veled együtt dzsoggingoló Bárdos András mobiltelefonján rögzíti (addig vegyetek neki valami normális optikájú kütyüt, és tanulja is meg kezelni). Bárdos azt is megörökíti, ahogy elbeszélgetsz az elfogottal: szavaiddal ráébreszted Ivánt az általa elkövetett bűnök igazi morális súlyára, aki ettől könnyekre fakad, lelkileg összeomlik, és megbilincseli önmagát, amíg az osztrák rendőröket várjátok.
3. Auszriából Svájcba vezet az utad, ahol a helyi jegybank elnökével és a miniszterelnökkel tárgyalsz. Megegyezel velük, hogy a magyar állampolgárok 100 forintért vehetik a frankot, így a jelenlegi felére csökkennek a frankalapú hitelek törlesztőrészletei.
4. Ezt követően sajtónyilvános - kivéve fasiszta média - munkaebédet tartasz a Zeiss vezérigazgatójával, akit egy olyan berendezés elkészítésére kérsz fel, amely a retinát letapogatva megállapítja, hogy adott ember az elmúlt 48 órában olvasta-e a Magyar Hírlapot. A készüléket az összes minisztériumban, állami cégnél, hivatalban felszerelteted, és a reggeli blokkolás mellett ennek a használatát is kötelezővé teszed. Ha valaki lebukik, repül. Nem tűrheted, hogy a fasizmus elharapózzon Magyarországon, a Magyar Köztársaságban, az ÚJ KÖZTÁRSASÁGban.
Jól tudjuk, hogy javaslataink csak apró gondolatcsírák lehetnek Számodra, hiszen ahhoz már TE kellesz, hogy elképzeléseink valósággá váljanak. Nélküled ez sem sikerülhet, mint ahogy semmi más, ami Magyarországot modern, európai, demokratikus, múltjával szembenézni képes, jövőjéért keményen dolgozó és áldozatokat hozó jogállammá teheti. Miniszterelnök Úr, kellesz nekünk, kellesz Magyarországnak, kellesz az Új Köztársaságnak!
