Kedves Miniszterelnök Úr!

Nehéz, nagyon nehéz, de nem állnak jól a dolgaid (mondhatnám: dolgaink). Nem elég, hogy Felcsuti Péter bemószerolt az InfoRádióban, a hvg (pont ők, pont a hvg... Miniszterelnök Úr, hát hogy van ez?!) elküldte a selyemzsinórt.

Miniszterlnök Úr, kezdem azt hinni, hogy eddig talán kicsit óvatlanok voltunk, és a fasiszták folyamatos levadászása mellett nem fordítottunk megfelelő figyelmet a sorainkban megbújó ellenségeinkre. Azokra, akik talán még Orbánnál is veszélyesebbek lehetnek Rád (ránk). Elgondolkoztál már azon például, hogy Vadai meg Keller miért sustorogtak folyamatosan lehengerlő, magával sodró programadó beszéded alatt? Nem lehet, hogy mostanáig túl elnéző és megengedő, esetleg lágyszívű voltál? Miniszterelnök Úr, a magadfajta ÁLLAMFÉRFInek is meg kell értenie, hogy nagy ritkán keménynek, már-már könyörtelennek kell lenned, hogy azok a reformcélok, amelyek szinte éltető közegként keringenek Benned, esetleg nehogy Veled együtt szívódjanak fel ennek a hülyének is hülye országnak a szikkadt, cserepes talajában.

Mi pontosan tudjuk, Miniszterelnök Úr, amit ez a sok paraszt még csak nem is érez, hogy Nélküled és reformcéljaid nélkül az Új Magyar KÖztársasának nincsen jövője, de talán még jelene sincs. Vigyáznunk kell Rád, és Neked is vigyáznod kell magadra - Nélküled elveszünk.

A jövőben ezért kettő részre bontjuk tanácsainkat: belső és külső kommunikációs stratégiákat javaslunk; egyrészt a Pártban és holdudvarában megbújó ellenséggel, másrészt a külső, fasiszta fenyegetettséggel szemben. Reméljük, hogy hasznát tudod, hasznát tudjátok majd venni.

Örömmel olvastuk, hogy Nektek is eszetekbe jutott: a fasiszta-fajvédő kártya újbóli kijátszásával egyrészt kicsit el lehet terelni az emberek figyelmét a gazdasági kérdésekről, másrészt jól pofán lehet verni a sok hőzöngő, magyarkodó, cigányozó bunkót. Egészen jól beindult a médiahenger: Bencze rafkós "kitálalása", a fasiszta Orbánnak odapörkölő osztrák lap, a brüsszeli barátok gyors reagálása gyorsan lehűtik annak a felvuvalkodott minidiktátornak és csürhéjének a kedélyét: észre sem veszik, és nem cigánybűnözésről, hanem a kirekesztő, fajgyűlölő magyarokról szólnak a hírek, nem csak itthon, Európában is. És szegény roma barátainkat senki más nem képes megvédeni, csak Te, Miniszterelnök Úr! Jaj nekik, ha Orbán visszajön!

Megítélésünk szerint a sztori továbbírható, sőt, most lehet csak igazán kommunikációs magasságokba szárnyalni:

1. Részt veszel a jövő heti kormányszóvivői tájékoztatón, ahol személyesen tájékozatod az országot a fasiszta terrorizmus miatt kialakult válsághelyzetről (előtte még le kell szervezni egy két magyaroknyilais, szittyamagyaros, magyargárdás, macisálas akciót, de ezt talán mondanunk sem kell). Közben észreveszed, hogy valamelyik baráti lap újságírója (cigány nő) rosszul lesz. Melléugrasz, és elkapod, mielőtt leesne a székről. Karba veszed, majd miközben kicipeled a teremből, még van időd egy mondatra a kamerák számára: "Így kell a magyaroknak felemelniük a roma társadalmat; izzasztó, nehéz feladat, de emberként, magyarként, európaiként csak ez a megoldás létezhet."

2. A Nálad lakó cigány család (tudjuk, nem egyszerű velük, de bírjátok még ki néhány hétig) egyik hölgy tagja a közeli csemegébe indul, hogy Klárát meglepje egy marcipánrózsával, cserébe a finom ebédért. Rátámad két bomberdzsekis fiatal, de Te éppen akkor tartasz hazafelé, nyomodban az RTL forgatócsoportjával, akik az "Egy este a Miniszterelnökkel, az Emberrel" műsorhoz készítenének anyagot. Kiugrasz az autóból, és meg sem várva a kormányőröket - a már bekapcsolt kamera előtt - egy-egy dzsiudzsicu-rúgással ártalmatlanná teszed a két fasisztát.

3. Másnap Tatárszentgyörgyre látogatsz. Éppen körülnézel a tragédia helyszínén, amikor felfigyelsz valamire a földön. Felemeled, és legnagyobb meglepetésedre egy Fidesz tagsági kártya letört sarkát találod meg. Egyértelmű: narancsfasiszták voltak az elkövetők! Újságírói kérdésre - mélyen megrendülten, a demokráciát, az Új Magyar Köztársaságot, a magyar népet féltő ÁLLAMFÉRFIként azt mondod: "Mélyen megdöbbent ez a felfedezés, de érzek benne némi sorsszerűséget. Ha egyszer valaki elkezd a szélsőségekkel játszani, olyan, mint aki szelet vet és vihart arat. Orbán Viktort utolérte Nemezise." Ne bánd, hogy nem érted, a tévét bámuló parasztok sem fogják.

Miniszterlenök Úr, most ezzel a három tanáccsal tudunk segíteni. Többre - hála profi belső kommunikációs csapatodnak és saját képességeidnek - egyelőre nincs szükség, de rajta tartjuk az ujjunkat az események ütőerén, és ha úgy érezzük, tudunk segíteni, azonnal azt tesszük. Tesszük Érted és az Új Magyar Köztársaságért.