Kedves Miniszterelnök Úr!
Gondolom, sosem lankadó és mindenre kiterjedő figyelmedet nem kerülte el a szomorú hír, miszerint ma bebizonyosodott: Ophélie, a szeretett taktikai koalíciós partnerünk (nem az MDF, az SZDSZ) által vezetett csodás világvárosunkban eltűnt francia diáklány holtesttét találták meg a rendőrök.
A hírből a sötét éjszakában világító Hold fényét is túlragyogó értelmeddel minden bizonnyal észlelted azt is, hogy - korábbi terveinkkel ellentétben - sajnos nem Te, tisztelt Miniszterelnök Úr találtad meg Ophélie-t.
Pedig milyen szépen elterveztük, hogy egy kora hajnali, magányos (pusztán néhány jó kondiban lévő gyurcsányista nyugdíjas testnevelő által kísért) margitszigeti futás során, az ország gondjain való elmélkedés által sem akadályozva veszed észre a felkelő Nap fényét, amint egy karórán megcsillan a víz alatt, majd ekkor egy tigrisbukfenccel a folyóba veted magad, és erősen könnyezve, Mozart Requiemjét elhalaló hangon emeled ki a testet a vízből.
Ez most nem jött össze, és egyrészt a család gyászában osztozunk, másrészt ma éjszaka nem alszunk, és dolgozunk az újabb ötleteken.
