Kedves Miniszterelnök Úr!
Bevallom, eddig nem tudtam, honnan ered a Belőled áradó, minden akadályt elsöprő lendület és a falakat lebontó, csak a ZSENIkre jellemző meggyzőző erő. Most - hála a nemlétező sorsnak -, ha csak néhány percre is, de bepillantást nyerhettem ifjúkorodba. Ahogy a KISZ lebontásáról beszélsz, ahogy az áthevült érvelés közben belendül a balod, ahogy szinte fizikailag érezhetően beleégeted az IGAZSÁGot Fodor János és az akkori tévénézők agyába, ez egyszerűen elképesztő. Most már látom, hogy nem puszta tanult manír, nem egy profi kommunikációs csapat által beléd sulykolt, tanult készség az, amivel bírsz, hanem egy születésedtől kezdve Veled lévő ŐSERŐ, egy olyan képesség, ami tényleg csak a kiválasztottak sajátja.
(Tudom, hogy már akkor sem lehetett könnyű Neked, már akkor is akadtak olyan, Téged meg nem értő, éretlen, a kor kihívásainak, az EMBERISÉG haladásának megfelelni nem tudó vagy nem akaró szabotőrök, akik például ebből a videóból is kivágták, amint még éppen el tudod kapni az elájuló Fodor Jánost, karodba veszed, lefekteted egy közeli kanapéra, s bajusza leborotválása után mesterséges légzésben és szívmasszásban részesíted.)
Persze, azóta sokat fejlődtél (például már ügyesen elkerülöd, hogy beszéd közben a nyál felgyűljön a szád sarkában), és a mai szemüvegkereted is sokkal-sokkal jobban tetszik, mégis, ugyanazok a bátor, egy klasszikus európai demokrata államférfira jellemző gesztusok köszöntek vissza tegnapi beszédedben, amelyben a Harmadik (egyben Új) Magyar Köztársaság gazdasági ügyeinek rendbetételéről szóltál. "Zsákban táncolni" - Miniszterlnök Úr, néha azt érzem, hogy egész életed egy merő stílusgyakorlat!
Mindemellett volt a beszédedben (és körülményeiben) néhány elem, ami következő beszédeid során további kommunikációs brillírozásodat teszi lehetővé:
00:02: Kivonuló fasiszták. A következő beszéded alkalmával, amikor a narancs-banda éppen elhagyná a termet, a FRAKCIÓ néhány lelkes tagja, csatlakozva a vert sereghez, bohócnak öltözve szintén megindul kifelé. Szerintünk még az is könnyen elintézhető, hogy Pettkó bevállalja a zenebohóc szerepét, így egy ELLENZÉKI párt is tiltakozik a folyamatos obstrukció ellen. Nézd, ha nem jön be, legalább bohócot csináltál egy csomó, frakción belüli ellenségedből...
00:25 Egy furcsa, kicsit sikításra, kicsit huhogásra, kicsit tüsszentésre emlékeztető női hang hallatszik. Kiváló alkalom lett volna valamilyen frappáns kis feris geg beszúrására (például: "Tudom, hogy elakad a lélegzetük, de igen, ezt mind mi találtuk ki, egyedül").
01:47, 02:28, 03:13, 03:41, 05:03, 08:15, 08:28, 09:00: Vadai és Keller túl sokat sustorog, sőt kuncog. Megvannak az első bohócok.
03:25: Tudjuk, milyen nehéz lehet üres padsoroknak beszélni. Ezért azt javasoljuk, hogy legközelebb, amikor Orbánék büfézni mennek, terítsetek le egy hatalmas molinót a Fidesz-padsorokra. Ezen lehet a FRAKCIÓ tükrözött fényképe, esetleg Klára, Katus vagy Totókutya (ha meg tudod oldani, hogy szerezz egy ekkora foncsorozott fóliát, Magadat is nézheted, ami külön inspirációt adhatna a RÉTOR Miniszterelnöknek).
03:42: Ismétles a tudás anyja! Egyszerűen zseniális, ahogy az "Ez van százezer forintig" megállapítást ismétled. Fonémáról fonémára, gesztusról gesztusra. Ha ez ilyen jól megy (ami mondjuk nem lep meg minket), gyakrabban kellene használni, különösen azokon az alkalmakon (például lakossági fórum), amikor úgysem számít, mit mondasz, csak hogy meddig.
06:03: Bevalljuk, kicsit rosszul esett, hogy nem fogadtátok meg tanácsunkat, és nem gondoskodtatok olyan nyugdíjasokról, akik már helyben azt kérnék, hogy 70 év legyen a nyugdíjkorhatár, lehetőleg azonnal és visszamenőleg (tehát azok is álljanak munkába, akik már nyugdíjasok, de még nem töltötték be a hetvenet). Még nem késő, de gyorsan kell cselekednetek.
06:40: Az előrehozott beruházások ismertetésekor mutatod meg a maga teljességében retorikai képességeidet. Ahogy a "Kórházak, utak, egyetemek" - az átlagember szellemi képességét messze maghaladó hosszúságú - felsorolást öt másodperces, az érdeklődést pattanásig feszítő késleltetéssel a frappáns, mondhatnánk: mindent vivő "egyéb közösségi beruházások" kitétellel tudod kiegészíteni, az a kommunikációs szakma igazi gyöngyszeme. És ahogy megjátszod, hogy nem jut eszedbe semmi... Elképesztő vagy, Miniszterelnök Úr, elképesztő! Javasoljuk, hogy az ismétlésekkel együtt, a késleltetések is egyre gyakrabban jelenjenek meg stiláris eszközpalettádon.
(07:19: szólhatnál Veres Janinak, hogy ne a kamera előtt turkálja az orrát...)
08:28: "PATRIÓTA GAZDASÁGPOLITIKA" - Na, most jól odavertetek a narancs-fiúknak! Szinte magam előtt látom, ahogy a parlamenti büfében Orbánnak a torkán akadt a mangalicakolbász (tényleg, lehet, hogy jó lett volna félbehagyni a beszédet, kirohanni a büfébe, Heimlich-fogás alkalmazni Orbánon, majd méltóságteljesen, emelt fővel lassan visszasétálni az ülésterembe, a FRAKCIÓ vastapsától kísérve). Most fogtad ki a szelet a fasiszták vitorlájából. Ha 2010-ben meg tudod nyerni a parasztokat (jó, jó, tudjuk, hogy nem állhatod a fokhagymaszagukat meg a primitív, atavisztikus elképzeléseiket a termőfölddel kapcsolatban), Orbánt megint az agyagba tudod döngölni.
09:10: Miniszterelnök Úr, ahogy előadod az önfeláldozás politikáját, könnyek szöknek a szemembe. És ezek a könnyek már az arcomon csurognak lefelé, ahogy azt látom, hogy az egész frakció - élén Lendvai Ildikóval - egy emberként átérzi ennek a felelősségét. Bevallom, kevesellem az Orbánra és fasiszta csürhéjére szánt időt. Vagyunk néhányan - a szellemi elit -, akiknek ennyi is elég. Sőt ennyi sem kell.
De a szavazóbázis ennél többet kíván. Neveket és bűnöket. Fasisztaveszélyt, náciveszélyt, szélsőjobbveszélyt. Társadalmi, gazdasági és politikai veszélyt. És fenyegetettséget. Belső és külső, hungarista és terrorista fenyegetettséget. Miniszterelnök Úr, kérlek, ne próbálj nagyvonalú lenni ezzel a jobbos csürhével. Nekünk az a veszély, ha nincs veszély, minket az fenyeget, ha nincs fenyegetettség, mi attól félünk, ha nincs mitől félnünk. Ezt soha ne felejtsd el, Miniszterelnök Úr.
